90. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
   5 Móz. 33,1.
2. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké + te vagy Isten.
   Péld. 8,24., Péld. 8,29., Zsolt. 93,2.
3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
   1 Móz. 3,19.
4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
   2 Pét. 2,8.
5. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
   Jak. 1,10., Ésa. 40,6., Ésa. 40,7.
6. Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
   4 Móz. 14,11., 4 Móz. 14,21., 4 Móz. 14,23., 4 Móz. 14,29.
9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
   Zsolt. 89,48.
10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
    Zsolt. 90,5., Zsolt. 90,6.
11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
    4 Móz. 14,24., 4 Móz. 14,31.
17. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!