40. Fejezet: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

  1. Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
  2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
  3. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
    Mát. 3,3.
  4. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
  5. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
    Ésa. 52,10., Luk. 3,6.
  6. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
  7. Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
    Jób. 14,1., Zsolt. 95,5., Zsolt. 95,6., Zsolt. 103,15., 1 Pét. 1,24., 1 Pét. 1,25., Jak. 1,10., Jak. 1,11.
  8. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
  9. Magas hegyre mej fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
  10. Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
    Zak. 9,9., Mát. 21,5., Ésa. 62,2.
  11. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
    Ésa. 66,12., Ezék. 34,12., Ezék. 34,16., Ján. 10,11., 1 Móz. 33,13., 4 Móz. 11,12.
  12. Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
    Jób. 26,10., Jób. 26,13., Jób. 38,5., Jób. 38,10., Péld. 30,4.
  13. Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
    Róm. 11,34., Jób. 11,7., Jób. 28,12., Jób. 28,21., Jób. 28,28., 1 Kor. 2,16.
  14. Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
  15. Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
  16. És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.
    Ésa. 66,1., Zsolt. 50,8.
  17. Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalónak tartja.
    Ésa. 40,15., Dán. 4,32., Jer. 16,16.
  18. És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
    Csel. 17,29., Zsolt. 89,7., Jer. 51,15., Jer. 51,19.
  19. A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
  20. A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
    Jer. 10,3., Jer. 10,5.
  21. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
  22. Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
    Zsolt. 104,2., Zsolt. 113,5., Zsolt. 113,6., Zak. 12,1.
  23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
    Jób. 12,17., Jób. 12,24., Dán. 2,21.
  24. Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
    Ésa. 40,7., Ésa. 40,8., Jób. 8,16., Jób. 8,18.
  25. Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
  26. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
    1 Móz. 1,3., 1 Móz. 1,18., Zsolt. 147,4., Zsolt. 147,5., Jób. 38,31., Jób. 38,37.
  27. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
    Ésa. 27,8., Ésa. 27,9., Ésa. 49,14., Ésa. 49,16., Jób. 27,2.
  28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
    Zsolt. 90,2., Róm. 11,33., Róm. 11,34.
  29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
    Zsolt. 68,10., Mát. 11,28.
  30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
  31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
    Zsolt. 103,5., 2 Sám. 1,23.