102. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

2. A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
3. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
   Zsolt. 50,15.
4. Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
5. Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
   Jób. 7,6., Jób. 7,7.
6. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
7. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
   Jób. 19,20.
8. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
9. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
10. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
11. Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
12. A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
13. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
    Zsolt. 109,23.
14. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
15. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
    Jer. 29,10., Jer. 29,11., Dán. 9,25.
16. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
    Ezsdr. 3,10., Ezsdr. 3,13.
17. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
    Zsolt. 72,10., Zsolt. 72,11.
18. Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
19. Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
20. Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
    Zsolt. 126,1., Zsolt. 126,3., Jer. 23,7., Jer. 23,8.
21. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
22. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
    Zsolt. 126,1., Zsolt. 126,3.
23. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
24. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
25. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
26. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
    Zsolt. 102,14., Jer. 29,10., Jer. 29,11.
27. Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
    Zsolt. 8,4.
28. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
    Zsid. 1,10., Zsid. 1,12.
29. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
30. A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
    Jer. 33,6., Jer. 33,26.