105. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

  1. Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
    Zsolt. 47,2., Zsolt. 47,4., 1 Krón. 16,8., 1 Krón. 16,10.
  2. Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
  3. Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
    Zsolt. 33,1., Zsolt. 33,2., Zsolt. 89,17.
  4. Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
    Zsolt. 27,8., Zsolt. 27,9.
  5. Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
    Zsolt. 78,3., Zsolt. 78,6., Zsolt. 78,13., Zsolt. 78,27.
  6. Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
    Malak. 1,2., Malak. 1,3.
  7. Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
  8. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
  9. A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
    1 Móz. 17,2., 1 Móz. 26,3.
  10. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
    1 Móz. 28,13., 1 Móz. 28,15.
  11. Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
    1 Móz. 13,15.
  12. Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
  13. És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
    1 Móz. 12,13., 1 Móz. 20,26.
  14. Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
    1 Móz. 20,3., 1 Móz. 20,7., 1 Krón. 16,22.
  15. Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
  16. Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
    1 Móz. 42,2.
  17. Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
    1 Móz. 27,28., 1 Móz. 39,20., 1 Móz. 45,7.
  18. A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
  19. Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
  20. Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
    1 Móz. 41,14.
  21. Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
    1 Móz. 41,40.
  22. Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
  23. És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
    1 Móz. 46,6.
  24. És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
    2 Móz. 1,7., 2 Móz. 1,10.
  25. Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
    2 Móz. 1,10., 2 Móz. 1,16.
  26. Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
    2 Móz. 3,10.
  27. Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
    2 Móz. 7,9.
  28. Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
    2 Móz. 10,21., 2 Móz. 10,23.
  29. Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
    2 Móz. 7,20.
  30. Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
    2 Móz. 8,3., 2 Móz. 8,6.
  31. Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
  32. Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
    2 Móz. 9,23.
  33. És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
  34. Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
    2 Móz. 10,13.
  35. És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
  36. És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
    2 Móz. 12,29.
  37. És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
    2 Móz. 12,35.
  38. Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
    2 Móz. 12,31., 2 Móz. 12,33.
  39. Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
    2 Móz. 13,21.
  40. Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
    2 Móz. 16,13.
  41. Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
    Zsolt. 78,15.
  42. Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
    1 Móz. 15,14., 1 Móz. 15,16.
  43. Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígasággal.
    2 Móz. 14,8.
  44. És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
    5 Móz. 6,10., 5 Móz. 6,11.
  45. Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
    5 Móz. 6,12., 5 Móz. 6,18.