140. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
   1 Krón. 25,1.
2. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3. A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
4. Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
   Róm. 3,13., Jak. 3,8.
5. Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6. Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
   Zsolt. 7,16., Zsolt. 7,17.
7. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
8. Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
   2 Sám. 7,9.
9. Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
10. A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
    Zsolt. 7,16., Zsolt. 7,17.
11. Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
    Jób. 20,26., Jób. 20,28.
12. A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
    Jób. 20,7., Jób. 20,8.
13. Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
    Zsolt. 9,3.
14. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
    Zsolt. 92,13., Zsolt. 92,16.