92. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Zsoltár, ének szombat napra.
2. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
   Zsolt. 91,14., Zsolt. 147,1.
3. Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
   Zsolt. 59,17.
4. Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
5. Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
6. Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a + te gondolataid!
   Zsolt. 8,2., Zsolt. 104,24., Zsolt. 139,6.
7. A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
8. Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
   Zsolt. 37,2., Zsolt. 37,9., Zsolt. 37,10., Zsolt. 73,4., Zsolt. 73,18., Zsolt. 73,20.
9. Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
10. Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
    Zsolt. 5,5., Zsolt. 5,7.
11. De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó + olajjal.
    Zsolt. 18,3., 1 Sám. 16,13.
12. És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
    Zsolt. 54,9., Zsolt. 59,10.
13. Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
    Hós. 14,6.
14. Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
    Zsolt. 52,10.
15. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
16. Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
    Zsolt. 89,9.