141. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése + estvéli áldozat legyen.
   2 Móz. 30,7., 2 Móz. 30,9., Zsolt. 134,2.
3. Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
   Zsolt. 39,2.
4. Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
   Zsolt. 119,36.
5. Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
   Péld. 10,20.
6. Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
7. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
   Zsolt. 88,6., Zsolt. 88,7., Ésa. 27,19.
8. De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
   Zsolt. 123,2.
9. Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
   Zsolt. 140,6.
10. Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
    Zsolt. 7,17.