88. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
   1 Krón. 15,19., 1 Krón. 25,5.
2. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
3. Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
   Zsolt. 123,3., Zsolt. 123,4.
5. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztottak a te kezedtől.
7. Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
   Zsolt. 86,13., Zsolt. 141,7.
8. A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
   Zsolt. 42,8.
9. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád + terjengetem kezeimet.
    Zsolt. 38,11., Zsolt. 143,6.
11. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
    Zsolt. 6,5.
13. Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?
14. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
    Zsolt. 5,4.
15. Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
16. Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid + elemésztettek engem.
    Zsolt. 42,8., Zsolt. 88,18., Zsolt. 88,19.
18. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
19. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.