39. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
   1 Krón. 16,41.
2. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
   Jak. 3,2.
3. Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
4. Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
5. Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
   Zsolt. 90,12.
6. Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
   Zsolt. 144,4.
7. Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra + gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
   1 Kor. 7,31., Zsolt. 49,11., Luk. 12,20.
8. Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9. Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10. Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
    Jób. 39,37.
11. Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
    Zsolt. 38,4., Zsolt. 38,5.
12. Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
13. Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
14. Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!