Pál apostol leleve a zsidókhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

    Krisztus áldozatának örök értéke

  1. Jézus a mennyei szentély főpapja. A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben.
  2. Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember.
  3. Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson.
  4. Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.
  5. Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: "Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, melyet a hegyen mutattam neked."
  6. Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője.
  7. Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra.
  8. Márpedig feddő szóval mondta nekik:

    "Íme jönnek napok, mondja az Úr,
    s új szövetségre lépek Izrael házával,
    és Júda házával.

  9. Nem olyan szövetségre,
    mint amilyent atyáikkal kötöttem
    azon a napon, mikor kézen fogva
    kivezettem őket Egyiptom földjéről.
    Mivel nem tartottak ki szövetségemben,
    én is magukra hagytam őket, mondja az Úr.
  10. Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után
    Izrael házával kötök, mondja az Úr:
    elméjükbe öntöm törvényeimet,
    és szívükbe vésem,
    Istenük leszek,
    és ők népemmé lesznek.
  11. Senkinek sem kell tanítania társát,
    senkinek sem testvérét:
    ismerd meg az Urat!
    Hiszen mindenki ismer majd engem,
    kicsinytől a legnagyobbig.


  12. Irgalmas leszek bűneikkel szemben
    s vétkükre többé nem emlékezem."


  13. Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

1-5. Az Apostol eddig Krisztus személyének és főpapságának kiválóságát fejtette ki, most áldozatának örök értékéről beszél. Az ószövetségi papok szolgálatukat a szövetség sátrában végezték, Krisztus viszont a mennyei szentélyben mutatta be örökértékű engesztelő áldozatát. 5. Kiv. 25,40. 6-13. Krisztus főpapságának magasabbrendűsége abból is következik, hogy Isten egy új és jobb szövetséget ígért. Ez a szövetség bűnbocsánatot, Istennel való bensőséges egyesülést és tökéletesebb istenismeretet ad. 8-12. Jer. 31,31-34.