5-6. Péld. 3,11-12.
16-17. Amint Ézsau egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát, úgy áldozza föl a
hitehagyó is múlandó előnyökért istenfiúságát és mennyei örökségét.
18-24. Már a zsidó népnek is meg kellett tisztulnia, amikor az Ószövetség
megkötésére a Sinai hegyhez vonult (Kiv. 19,16-20). Mennyivel szentebbnek kell
lenniük a kersztényeknek, akik nem a félelem és rettegés szövetségéhez tartoznak,
hanem, mint Isten kedves gyermekei, Isten országához, Krisztus Egyházához!
Krisztus vére tisztította és szentelte meg őket, mely Ábel vérénél is hathatósabban
kiáltott a mennybe és kiérdemelte számunkra Isten bocsánatát.
20. Kiv. 19,13.
21. Szám. 9,19.
26. Ag. 2,6.
25-29. Ha már az ószövetségi törvény megszegése súlyos büntetést vont maga után,
mennyivel inkább az Újszövetségtől való elpártolás, hiszen akkor a Sinai hegyről
beszélt az Isten, most azonban közvetlenül a mennyből szólt hozzánk szent Fia által;
azonkivűl az Ószövetség múlandó volt, az Újszövetség örök.
29. Szám. 4,24.