Pál apostol leleve a zsidókhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért.
  2. Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja.
  3. Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia.
  4. Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.
  5. Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá:

    "Az én Fiam vagy, én ma szültelek."


  6. Másutt pedig így szól:

    "Pap vagy te mindörökké,
    Melkizedek rendje szerint."


  7. Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált.
  8. Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet.
  9. Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,
  10. mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.
  11. Buzdítás a tökéletességre. Erről még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok.
  12. Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre.
  13. Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemő.
  14. A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kiművelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

1-10. Krisztus nem csak személyi méltóságában múlja fölül az Ószövetség közvetítőit, hanem főpapsága is felülmúlja az ószövetségi papságot. A főpap közvetítő Isten és ember között, ez a közvetítés azonban föltételezi az isteni hivatást és a megértő lelkületet a bűnösökkel szemben (Zsid. 5,1-4). Ezek a követelmények Krisztusnál teljes mértékben megtalálhatók: megértő lelkületű, hiszen, főkép az Olajfák hegyén és kínszenvedésében, maga is átélte az emberi természet gyöngeségét, továbbá, amint az ószövetségi szentírás tanúskodik róla (Zsolt. 2,7; Zsolt. 109,4), maga az Isten tette főpappá (Zsid. 5,5-10). 11-14. A Krisztus főpapságáról szóló tanítás mélysége lelki érettséget követel, mely a levél olvasóiban nincs meg még kellő mértékben.