Pál apostol leleve a zsidókhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

1. Az ószövetségi áldozatok tökéletlensége. Mindenesetre volt az előző szövetségnek is istentiszteleti rendtartása és földi szentélye:
   
2. egy sátor, amelynek előrészében ott állt a gyertyatartó, az asztal és a fölajánlott kenyér. Ezt szentélynek nevezték.
   
3. A második függöny mögött állt az a sátor, melyet Szentek Szentjének neveztek.
   
4. Ebben volt az aranytömjénező és a szövetség szekrénye, amelyet minden oldalról arany borított. A szekrényben őrizték a mannát tartalmazó aranyedényt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit,
   
5. fölötte pedig az isteni dicsőség kerubjai voltak, melyek beárnyékolták az engesztelés trónját. Ezekről most nem szükséges egyenként beszélnem.
   
6. Mióta ezt így elrendezték, az első sátorba rendszeresen beléptek az istentiszteletet végző papok.
   
7. A másikba azonban, egyszer egy évben, egyedül a főpap lépett be, mégpedig azzal a vérrel, melyet a maga és a nép bűneiért áldozott föl.
   
8. Ezzel azt jelezte a Szentlélek, hogy a Szentek Szentjébe vezető út nem nyílik meg addig, amíg az első sátor fönnáll.
   
9. Ez a jelen időre vonatkozik. Ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, melyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé.
   
10. Hiszen csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különböző tisztálkodásból állnak és csak az újjárendezés idejéig köteleznek.
    
11. Az új szövetség tökéletes áldozata. Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg és belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem e világból való.
    
12. Nem is bakok vagy borjak vérével, hanem tulajdon vérével lépett be egyszer s mindenkorra a Szentek Szentjébe, s örök megváltást szerzett.
    
13. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve megszenteli őket, úgyhogy külsőleg megtisztulnak,
    
14. mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére - aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek -, hogy az élő Istennek szolgáljunk!
    
15. Jézus az új szövetség közvetítője. Ezért új szövetség közvetítője ő, melyben a meghívottak a megígért örökké tartó örökségben részesülnek. Előbb azonban az előző szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált.
    
16. Ahol ugyanis végrendelet van, előbb meg kell halnia a végrendelkezőnek,
    
17. mert a végrendelet csak halál esetén jogerős, és nem érvényes addig, amíg él a végrendelkező.
    
18. Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.
    
19. Miután ugyanis Mózes a törvény minden parancsát fölolvasta az egész nép előtt, a bakok és borjak vérét vízzel keverte, aztán vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet
    
20. e szavakkal: "Ez a szövetség vére, amelyet Isten veletek kötött."
    
21. Ugyanúgy vért hintett a sátorra és az istentisztelet minden eszközére is.
    
22. Sőt a törvény szerint majdnem minden vérrel tisztul meg, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
    
23. A mennyei dolgok előképeinek így kellett megtisztulniuk, de maguknak a mennyeieknek ennél kiválóbb áldozatokkal.
    
24. Krisztus ugyanis nem kézzel emelt szentélybe lépett be, mely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk.
    
25. Ezért nincs szükség rá, hogy többször föláldozza magát, mint ahogy a főpap minden évben belép a Szentek Szentjébe az idegen vérrel,
    
26. különben a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Ő azonban most, az idők végén, egyszer s mindenkorra megjelent, hogy önmagát föláldozva eltörölje a bűnt.
    
27. Amint az a rendelkezés, hogy az ember egyszer haljon meg s utána az ítélet következzék,
    
28. úgy Krisztus is egyszer áldozta föl magát, hogy elvegye sokak bűnét. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem hogy üdvözítse azokat, akik rá várnak.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

Kiv. 24,8