Pál apostol leleve a zsidókhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Mellőzzük ezért Krisztus tanításának elemeit s térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Nem akarjuk ismét az alapvető igazságokat előadni: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet,
  2. a keresztségi oktatást, s a kézrátételről, a holtak föltámadásáról meg az örök ítéletről szóló tanítást.
  3. Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.
  4. Lehetetlen ugyanis, hogy aki egyszer már részesült a megvilágosításban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,
  5. megtapasztalta Isten magasztos igéjét és az eljövendő élet hatásait,
  6. aztán mégis elpártol, újra bűnbánatra induljon. Az ilyen, amennyiben rajta áll, újra keresztre feszíti Isten Fiát és csúfot űz belőle.
  7. Az a föld ugyanis, amely beissza a gyakori záporesőt és jó termést hoz művelőjének, Isten áldásában részesül.
  8. De ha tövist és bogáncsot terem, semmit sem ér, átokra méltó, s végül is fölégetik.
  9. Bár így beszélünk, rólatok, szeretteim, a jobbat tételezzük föl, azt tudniillik, hogy eljuttok az üdvösségre.
  10. Hiszen nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék tevékeny szeretetetekről, melyet érte gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
  11. Szeretnénk, ha mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek tökéletesen beteljesedjék.
  12. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hit és a béketűrés által az ígéretek örökösei.
  13. Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem volt nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött
  14. e szavakkal:
    "Bizony gazdagon megáldlak,
    és sokszorosan megsokasítlak."
  15. Így aztán türelmesen várt, és elnyerte a megígért jót.
  16. Az emberek önmaguknál nagyobbra szoktak esküdni, és minden pörösködésnek azzal vetnek véget, hogy nyomatékképpen esküt tesznek.
  17. Ezért, amikor Isten az ígéret örököseinek nagyobb nyomatékkal akarta bizonyítani elhatározása változtathatatlanságát, esküvel vállalt kezességet.
  18. Így a két változtathatatlan dolog révén, melyben Isten meg nem téveszthet, erős támaszunk van, amikor arra törekszünk, hogy a nekünk nyújtott reményhez ragaszkodjunk.
  19. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, mely a szentség függönye mögé ér,
  20. ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, az örök főpap Melkizedek rendje szerint.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

1-3. Az Apostol Isten segítségével mégis megkísérli, hogy a hit alapelemeit mellőzve mélyebb igazságokat fejtsen ki. 4-8. A kereszténység kegyelmi ajándékainak nagyságából következik a hitehagyás súlyossága. A hitehagyó ismét keresztre feszíti Isten fiát. Árulásának következménye a megátalkodás, Isten részéről pedig az örök elvetés. 13-20. Ábrahám példája bizonyítja, hogy Isten ígéreteit állhatatos hittel nyerhetjük el (Zsid. 6,13-15). A reménnyel teljes keresztény hit is Isten személyére és esküjére támaszkodik (Zsid. 6,16-18), azonkívül Jézus Krisztusra, az örök főpapra, aki emberi természetével Isten örökkévalóságában él (Zsid. 6,19-20). 14.Ter. 22,16.