JÓZSUÉ KÖNYVE
- Mikor pedig meghallotta ezt Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, És Aksáfnak királyához,
- És azokhoz a királyokhoz, a kik laknak vala észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé;
- A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.
- És kijövének õk és velök az õ egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a föveny, a mely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.
- És összegyülének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.
- Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert holnap ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket + pedig égesd meg tûzzel.
Józs. 10,8.,
Zsolt. 46,10.
- Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájok rohanának.
- És adá õket az Úr Izráelnek kezébe, és verék õket és ûzék õket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék õket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.
Józs. 13,6.
- És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az Úr: az õ lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tûzzel égeté el.
Józs. 11,6.,
2 Sám. 8,4.
- Majd visszafordula Józsué ugyanazon idõben és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az elõtt);
- És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén õket fegyver élével; nem maradt meg egy élõ sem; Hásort pedig tûzzel égeté meg.
Józs. 10,40.,
5 Móz. 20,16.
- És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé õket fegyver élével, kipusztítván õket, a mint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája.
5 Móz. 20,16.,
5 Móz. 20,17.
- Csak épen azokat a városokat nem égeté meg Izráel, a melyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeté meg Józsué.
- És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták õket. Nem hagytak meg egy élõt sem.
Józs. 11,11.
- A mint parancsolt az Úr Mózesnek, az õ szolgájának, úgy parancsolt Mózes + Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.
4 Móz. 33,51.,
4 Móz. 33,52.,
5 Móz. 7,12.,
5 Móz. 20,16.,
5 Móz. 20,17.
- És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izráel hegyét és annak síkságát.
Józs. 10,11.
- A kopasz hegytõl fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá és megveré és megölé õket.
- Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.
- Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.
Józs. 9,3.,
Józs. 9,6.,
Józs. 9,15.,
Józs. 9,18.
- Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje õket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa õket, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
5 Móz. 2,30.
- Majd elméne Józsué ez idõben, és kiirtá az Anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirbõl, Anábból és Júdának minden hegyébõl, és Izráelnek minden hegyébõl; városaikkal együtt törlé el õket Józsué.
4 Móz. 13,23.,
4 Móz. 13,34.,
5 Móz. 1,28.,
5 Móz. 9,1.,
5 Móz. 9,2.
- Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.
1 Sám. 17,4.,
2 Sám. 21,2.
- Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harcztól.
Józs. 14,15.