PÁL APOSTOLNAK A GALÁTZIABELIEKHEZ ÍRT LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei elõtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?
Csak azt akarom megtudni tõletek: a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?
Csel. 10,44.
Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.
Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat mûvel bennetek, a törvény cselekedeteibõl, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?
Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.
1 Móz. 15,6., Róm. 4,3.
Értsétek meg tehát, hogy a kik hitbõl vannak, azok az Ábrahám fiai.
Róm. 4,11., Róm. 4,12., Róm. 4,16.
Elõre látván pedig az Írás, hogy Isten hitbõl fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.
1 Móz. 12,3.
Ekként a hitbõl valók áldatnak meg a hívõ Ábrahámmal.
Mert a kik törvény cselekedeteibõl vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
5 Móz. 27,26.
Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten elõtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitbõl él.
Hab. 2,4., Róm. 1,17.
A törvény pedig nincs hitbõl, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.
3 Móz. 18,5.
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán + függ:
2 Kor. 5,21., 5 Móz. 21,23.
Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
Csel. 19,2., Csel. 19,5., Csel. 19,6.
Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerõsített testámentomát senki erõtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád.
Zsid. 9,17.
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az õ magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyrõl. És a te magodnak, a ki a Krisztus.
Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten elõször megerõsített a Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendõ multán keletkezett törvény nem teszi erõtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.
Mert ha törvénybõl van az örökség, akkor többé nem ígéretbõl; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.
Róm. 4,13., Róm. 4,14.
Micsoda tehát a törvény? A bûnök okáért adatott, a míg eljõ a Mag, a kinek tétetett az ígéret: rendeltetvén angyalok által, közben járó kezében.
A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy.
A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvénybõl volna az igazság.
Róm. 8,2., Róm. 8,3.
De az Írás mindent bûn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitbõl adassék a hívõknek.
Minekelõtte pedig eljött a hit, törvény alatt õriztettünk, egybezárva az eljövendõ hit kinyilatkoztatásáig.
Ekként a törvény Krisztusra vezérlõ mesterünkké lett, hogy hitbõl igazuljunk meg.
Róm. 10,4.
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlõ mester alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
Ján. 1,12.
Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
Róm. 6,3., Róm. 6,13., Róm. 6,14.
Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nõ; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.