PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.
    Csel. 9,15., Csel. 13,2., Csel. 13,3., Gal. 1,15., 1 Kor. 1,1.
  2. Melyet eleve megígért az õ prófétái által a szentírásokban,
    1 Móz. 3,15., 1 Móz. 49,10., Ésa. 7,14., Ésa. 9,6., Ésa. 9,7., Ésa. 53,1., Ésa. 53,12.
  3. Az õ Fia felõl, a ki Dávid magvából lett test szerint,
    Mát. 1,1., Mát. 1,16., Luk. 3,23., Luk. 3,31.
  4. A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl,
    Ján. 10,36., Csel. 13,33.
  5. A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az õ nevéért;
    Eféz. 3,8.
  6. Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai:
  7. Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
    1 Kor. 1,2.
  8. Elõször hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;
    Eféz. 5,20., 1 Thess. 1,2.
  9. Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az õ Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felõletek,
  10. Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek;
    1 Thess. 3,10.
  11. Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerõsítésetekre,
    Róm. 15,23., Róm. 15,29.
  12. Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.
    2 Pét. 1,1.
  13. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.
    Gal. 5,22.
  14. Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.
    Kol. 1,28.
  15. Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni.
    Csel. 28,31.
  16. Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az + minden hívõnek idvességére, zsidónak elõször meg görögnek.
    2 Tim. 1,8., 1 Kor. 1,18., 1 Kor. 15,1., 1 Kor. 15,2.
  17. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbõl hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbõl él.
  18. Mert nyilván van az Istennek haragja mennybõl, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal + feltartóztatják.
    Zsolt. 5,5., Zsolt. 5,6., Róm. 1,21., Róm. 1,23., Róm. 1,25.
  19. Mert a mi az Isten felõl tudható nyilván van õ bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
    Csel. 14,17.
  20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniilik az õ örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétõl fogva az õ alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy õk menthetetlenek.
  21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsõítették õt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az õ okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az õ balgatag szívök megsötétedett.
    Eféz. 4,18.
  22. Magaokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
    1 Kor. 1,20.
  23. És az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
    5 Móz. 4,15., 5 Móz. 4,19.
  24. Annakokáért adta is õket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék;
    Csel. 14,16.
  25. Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtõ helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.
    Róm. 9,5.
  26. Annakokáért adta õket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az õ asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:
  27. Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az õ tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.
    3 Móz. 18,22., 3 Móz. 18,23., 1 Kor. 6,9.
  28. És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták õket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;
  29. A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;
  30. Súsárlók, rágalmazók, istengyûlölõk, dölyfösek, kevélyek, dicsekedõk, rosszban mesterkedõk, szüleiknek engedetlenek,
  31. Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
  32. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvõkkel egyet is értenek.
    Eféz. 5,3., Eféz. 5,5., 2 Tim. 3,2., 2 Tim. 3,5.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.