PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentõl könyörgöm az Izráel idvességét.
  2. Mert bizonyságot teszek felõlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de + nem megismerés szerint.
    Kol. 4,13., Csel. 22,3.
  3. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az õ tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
    Róm. 9,30., Róm. 9,31.
  4. Mert a törvény vége Krisztus minden hívõnek igazságára.
    Gal. 3,24., Ján. 3,16., Ján. 3,18.
  5. Mert Mózes a törvénybõl való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
    3 Móz. 18,5., Ezék. 20,11.
  6. A hitbõl való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
    5 Móz. 30,12., 5 Móz. 30,13.
  7. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
  8. De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
    5 Móz. 30,14.
  9. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta õt a halálból, megtartatol.
    Mát. 10,32.
  10. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
    Zsolt. 116,10.
  11. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz õ benne, meg nem szégyenül.
    Ésa. 28,16., Zsolt. 25,3.
  12. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik õt segítségül hívják.
    Csel. 10,34., Csel. 10,35.
  13. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
    Jóel. 2,32., Csel. 2,21.
  14. Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felõl nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
  15. Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetõknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
    Ésa. 52,7.
  16. De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
    Ésa. 53,1.
  17. Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
  18. De mondom: Avagy nem hallották-é? Sõt inkább az egész földre elhatott az õ hangjok, és a lakóföld véghatáráig az õ beszédök.
    Zsolt. 19,5.
  19. De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Elõször Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
    5 Móz. 32,21.
  20. Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felõlem nem kérdezõsködtek.
    Ésa. 65,1.
  21. Az Izráelrõl pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedõ és ellenmondó néphez.
    Ésa. 65,2.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.