EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE
- És lõn az Úrnak szava énhozzám, mondván:
- Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert õk pártos ház.
Ésa. 6,9.,
Ésa. 42,20.,
Csel. 28,26.,
Csel. 28,27.
- És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik elõtt, és vándorolj ki helyedrõl más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert õk pártos ház.
Jer. 18,12.
- És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.
- Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.
- Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.
- Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.
- És lõn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:
- Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?
Jer. 42,2.,
Jer. 42,5.,
Jer. 42,6.,
Jer. 43,1.,
Jer. 43,5.,
Jer. 44,15.,
Jer. 44,17.
- Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.
- Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.
- És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki õt, orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel épen õ a földet.
2 Kir. 25,4.,
2 Kir. 25,7.
- És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni és ott fog meghalni.
2 Kir. 25,7.
- És mindeneket, kik körülte vannak az õ segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok.
Jer. 43,5.,
Jer. 43,11.
- És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba.
- De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertõl, éhségtõl s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezék. 5,1.,
Ezék. 5,5.,
Ezék. 6,8.
- És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
- Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.
- És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjérõl: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra vetkõzzék földje bõségébõl minden lakói álnoksága miatt.
- És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
- És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
- Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.
Ésa. 5,19.,
Jer. 7,4.,
Ezék. 12,26.,
Ezék. 12,27.
- Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sõt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.
- Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgõ jövendölgetés Izráel házának közepette.
- Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!
- És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
- Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze idõkre prófétál õ.
Ezék. 12,22.,
Hós. 6,3.
- Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.
Siral. 2,17.