ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Hadd énekelek kedvesemrõl, szerelmesemnek énekét az Õ szõlõjérõl! Kedvesemnek szõlõje van nagyon kövér hegyen;
Jer. 2,21.,
Mát. 21,33.,
Luk. 20,9.
- Felásta és megtisztítá kövektõl, nemes vesszõt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sõt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett!
- Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szõlõm között!
- Mit kellett volna még tennem szõlõmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szõlõt terem, holott vadat termett?!
- Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szõlõmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kõfalát, hogy eltapodtassék;
Zsolt. 80,13.,
Zsolt. 80,14.
- És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esõt ne adjanak!
- A seregek Urának szõlõje pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Õ gyönyörûséges ültetése; és várt jogõrzésre, s ím lõn jogorzás; és irgalomra, s ím lõn siralom!
Jer. 31,20.
- Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezõt foglalnak a mezõkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!
Mik. 2,2.
- Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,
- Mert tíz hold szõlõ egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.
- Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítõ ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti õket:
Péld. 23,29.,
Péld. 23,30.
- És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.
Zsolt. 28,5.,
Ámós. 6,5.,
Ámós. 6,6.,
Ámós. 6,9.
- Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és fõemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;
- Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem fõemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezõi;
- És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a fõember, és a nagyok szemei megaláztatnak.
Ésa. 2,11.,
Ésa. 2,17.
- És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.
Ésa. 24,23.
- És bárányok legelnek ott, mint legelõjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!
- Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bûnt mint szekeret köteleken;
- A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jõjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.
2 Pét. 3,4.
- Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé!
- Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok elõtt!
Péld. 3,7.,
Róm. 12,16.
- Jaj azoknak, a kik hõsök borivásban és híresek részegítõ ital vegyítésében;
- A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tõlünk:
Péld. 17,15.
- Ezért, mint a polyvát megemészti a tûznek nyelve, és az égõ széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.
Jób. 18,16.,
Ámós. 2,9.,
Malak. 4,1.
- Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.
Ésa. 9,11.,
Ésa. 9,16.
- És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljõnek.
- Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;
- Nyilai élesek, és minden õ kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;
- Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tõle;
Jer. 2,15.,
Jer. 4,7.,
Zsolt. 74,4.
- És rámordul ama napon, mint tenger mormmolása; és õ a földre néz, de ímé ott sûrû sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!
Ésa. 8,22.,
Ámós. 8,1.