JÓB KÖNYVE
- Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
- Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
- Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
- Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!
Jób. 4,6.
- Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Jób. 34,35.,
Jób. 34,37.
- A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
- Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
- Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Ésa. 40,13.,
Ésa. 40,14.,
Róm. 11,34.
- Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Jób. 12,2.,
Jób. 32,12.
- Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.
Jób. 12,12.,
Jób. 32,7.,
Jób. 32,12.
- Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
- Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
- Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
- Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Jób. 9,20.,
1 Kir. 8,46.
- Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:
- Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!
Jób. 34,7.
- Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;
- A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
- A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
- Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.
Ésa. 57,20.
- A félelem hangja cseng az õ füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Zsolt. 53,6.,
2 Kir. 7,6.,
2 Kir. 7,7.
- Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.
- Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
- Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.
- Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;
- Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
- Mivel befedezte az arczát kövérséggel és hájat borított tomporára;
Zsolt. 73,7.
- És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:
- Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
- Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.
- Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
- Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
- Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.
Zsolt. 1,4.
- Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
- Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.
Zsolt. 7,15.,
Zsolt. 7,17.,
Ésa. 59,4.,
Ésa. 59,10.