JÓB KÖNYVE
- Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Zsolt. 104,20.,
Zsolt. 104,22.
- Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
- Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Zsolt. 147,9.,
Mát. 6,26.
- Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
- Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
- Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
- Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
- Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
- A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Jer. 2,24.
- Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
- A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld gazt felkeres.
- Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
- Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
- Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
- Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
- Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
- Hiszen a földön hagyja tojásait, és porral költeti ki!
- És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
- Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
- Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
- De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
- Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
- Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!
- Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
- Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;
- Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
- Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
- A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
- A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
- A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
- A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.
- Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
- Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
- Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
Jób. 38,1.
- A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!
- És szóla Jób az Úrnak, és monda:
- Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
- Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!