JÓB KÖNYVE
- Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
- Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.
- Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.
- Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
- Az én fülemnek hallásával hallottam felõled, most pedig szemeimmel látlak téged.
Jób. 40,1.,
4 Móz. 12,6.,
4 Móz. 12,8.
- Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!
- Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
- Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égõáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az õ személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felõlem igazán, mint az + én szolgám Jób.
Jak. 5,6.,
Jób. 13,7.,
Jób. 13,10.
- Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
- Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az õ barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.
Jób. 42,8.
- És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden elõbbi ismerõse, és evének õ vele együtt kenyeret az õ házában; sajnálkozának felette és vigasztalák õt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggõt.
- Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lõn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
Jób. 1,3.
- És lõn néki hét fia és három leánya.
Jób. 1,2.
- És az elsõnek neve vala Jémima a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk.
- És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leánya, abban az egész tartományban, és az õ atyjok örökséget is ada nékik az õ fiútestvéreik között.
- Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az õ fiait és unokáit negyedízig.
- És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.