JÓB KÖNYVE
-
- Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ ítéletének napjait?!
- A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
5 Móz. 19,14.
- Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
- Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
Péld. 28,28.
- Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
- A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.
- Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
- A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
- Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.
Zsolt. 94,6.
- Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
3 Móz. 19,13.
- Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
- A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.
- Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
- Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
Zsolt. 10,8.,
Zsolt. 10,9.
- A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
Péld. 7,7.,
Péld. 7,10.
- Sebtében tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
- Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
- Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.
Zsolt. 11,6.
- Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
Zsolt. 49,15.
- Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
- A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
- De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
- Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
- Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Jób. 22,20.,
Zsolt. 1,4.,
Zsolt. 73,19.,
Zsolt. 73,20.
- Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?