JÓB KÖNYVE
- Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
- Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.
- Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Zsolt. 37,35.,
Zsolt. 37,36.
- Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.
- A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
- Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
- Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
Jób. 7,16.
- Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
Jób. 2,10.
- A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Jób. 9,10.,
Zsolt. 72,18.,
Róm. 11,33.
- A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.
Zsolt. 135,7.
- Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
1 Sám. 2,7.,
1 Sám. 2,8.
- A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Nehem. 4,15.,
Zsolt. 33,10.,
Ésa. 8,10.
- A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
- Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
5 Móz. 28,29.
- A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
Zsolt. 52,4.,
Zsolt. 52,7.
- Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
Zsolt. 63,12.,
Ésa. 52,15.
- Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Péld. 3,11.,
Péld. 3,12.,
Jak. 1,2.
- Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
5 Móz. 32,39.
- Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
Zsolt. 91,13.,
Péld. 24,16.
- Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.
- A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
Zsolt. 52,4.,
Zsolt. 52,7.
- A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól + sem félsz.
Zsolt. 34,11.,
Zsolt. 91,13.
- Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
Hós. 2,17.
- Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
- Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
Jób. 42,11.,
Jób. 42,17.,
Zsolt. 127,3.,
Zsolt. 127,4.
- Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
- Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Jób. 3,1.,
Jób. 3,26.,
Jób. 2,10.