A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

  1. Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
    2 Móz. 23,17.
  2. Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
  3. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
  4. Mert idõnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát elõször lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémû betegségben volt.
  5. Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendõt töltött betegségében.
  6. Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idõ óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
  7. Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be elõttem.
  8. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
    Mát. 9,6., Luk. 5,24.
  9. És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
  10. Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
    2 Móz. 20,10., 5 Móz. 5,14., Nehem. 13,19., Jer. 17,21., Mát. 12,2., Márk. 2,24., Luk. 6,2.
  11. Felele nékik: A ki meggyógyított engem, azt mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
  12. Megkérdék azért õt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
  13. A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
  14. Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy + rosszabbul ne legyen dolgod!
    Ján. 8,11., Mát. 12,45., Luk. 11,26., 2 Pét. 2,20.
  15. Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki õt meggyógyította.
  16. És e miatt üldözõbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarták õt ölni, hogy ezeket mûvelte szombaton.
  17. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
  18. E miatt aztán még inkább meg akarák õt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlõvé tévén magát az Istennel.
    Ján. 8,38., Ján. 10,33., Fil. 2,6.
  19. Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja + cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
    Ján. 5,30., Ján. 8,38.
  20. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket õ maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
    Ján. 3,35.
  21. Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
    Ján. 11,43., Ján. 11,44., Ján. 17,2.
  22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
    Mát. 25,31., Mát. 25,46., Csel. 17,31.
  23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte õt.
    1 Ján. 2,23.
  24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem + általment a halálból az életre.
    Ján. 3,18., Ján. 3,36., Ján. 6,40., Ján. 6,47., Ján. 8,51.
  25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljõ az idõ, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
  26. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
  27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
  28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljõ az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az õ szavát,
    1 Thess. 4,16.
  29. És kijõnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt mûvelték, a kárhozat feltámadására.
    Dán. 12,2., Mát. 25,46.
  30. Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak + akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
    Ján. 5,19., Ján. 6,38.
  31. Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
    Ján. 8,14.
  32. Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
    Ésa. 42,1., Mát. 3,17., Mát. 17,5., Luk. 3,22., Luk. 9,35.
  33. Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
    Ján. 1,19.
  34. De én nem embertõl nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
  35. Õ az égõ és fénylõ szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az õ világosságában.
  36. De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
    Ján. 10,25., Ján. 10,38.
  37. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát + nem láttátok.
    Mát. 3,17., Luk. 3,22., 2 Móz. 33,20., 1 Tim. 6,16., 1 Ján. 4,12.
  38. Az õ ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit õ elküldött, ti annak nem hisztek.
  39. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot + tesznek rólam;
    Csel. 17,11., Luk. 24,27.
  40. És nem akartok hozzám jõni, hogy életetek legyen!
    Ján. 6,47.
  41. Dicsõséget emberektõl nem nyerek.
  42. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs bennetek:
  43. Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jõne a maga nevében, azt befogadnátok.
  44. Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsõséget, és azt a dicsõséget, a mely az egy Istentõl van, nem keresitek?
    Ján. 12,43., Róm. 2,29.
  45. Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
  46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt õ.
    1 Móz. 3,15., 1 Móz. 12,3., 1 Móz. 22,18., 1 Móz. 49,10., 5 Móz. 18,15., 5 Móz. 18,18.
  47. Ha pedig az õ írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.