A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Jézus azért hat nappal a husvét elõtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
Mát. 26,6.,
Márk. 14,3.
- Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együt ülnek vala õ vele.
- Mária azért elõvévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
- Monda azért egy az õ tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki õt elárulandó vala:
- Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
- Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
Ján. 13,29.
- Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta õ ezt.
- Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
5 Móz. 15,11.,
Mát. 26,11.,
Márk. 14,7.
- A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy õ ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
Ján. 11,43.,
Ján. 11,44.
- A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
- Mivelhogy a zsidók közül sokan õ miatta menének oda és hivének a Jézusban.
- Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ,
- Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
Mát. 21,9.,
Márk. 11,9.,
Luk. 19,38.,
Zsolt. 118,26.
- Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
- Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jõ, szamárnak vemhén ülve.
Zak. 9,9.
- Ezeket pedig nem értették eleinte az õ tanítványai: hanem mikor megdicsõítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek õ felõle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték õ vele.
- A sokaság azért, a mely õ vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta õt a halálból, bizonyságot tõn.
- Azért is méne õ elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
- Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ õ utána megy.
- Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
- Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
Ján. 1,45.
- Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
- Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek Fia.
Ján. 17,1.
- Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
- Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
Mát. 10,39.,
Mát. 16,25.,
Márk. 8,35.,
Luk. 9,24.,
Luk. 17,33.
- A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
Ján. 14,3.,
Ján. 17,24.,
1 Thess. 4,17.
- Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától. De azért jutottam ez órára.
- Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is dicsõítettem, és újra megdicsõítem.
- A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
- Felele Jézus és monda: Nem én érettem lõn e szó, hanem ti érettetek.
- Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
- És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.
Ján. 3,14.,
Ján. 8,28.
- Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
- Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvénybõl, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
2 Sám. 7,13.,
Zsolt. 72,17.,
Zsolt. 89,29.,
Zsolt. 89,36.,
Zsolt. 110,4.,
Ésa. 9,6.,
Ésa. 9,7.,
Ezék. 37,25.,
Dán. 2,44.,
Dán. 7,14.,
Dán. 7,27.
- Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, + hová megy.
Ján. 1,9.,
1 Ján. 2,10.
- Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtõzködék elõlük.
- És noha õ ennyi jelt tett vala elõttük, mégsem hivének õ benne:
- Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Ésa. 53,1.
- Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
- Megvakította az õ szemeiket, és megkeményítette az õ szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.
Ésa. 6,9.,
Mát. 13,14.,
Márk. 4,12.,
Luk. 8,10.,
Csel. 28,27.,
Róm. 11,8.
- Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látta az õ dicsõségét; és beszéle õ felõle.
Ésa. 6,1.
- Mindazáltal a fõemberek közül is sokan hivének õ benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbõl:
Ján. 7,48.
- Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
Ján. 5,44.
- Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
- És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
Ján. 14,9.
- És világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
Ján. 8,12.,
Ján. 9,5.
- És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
Ján. 3,17.
- A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki õt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
- Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, õ parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
Ján. 14,10.
- És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.