A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Lõn pedig a húsvét szombatját követõ második szombaton, hogy a vetések között méne által és az õ tanítványai + gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
5 Móz. 23,25.,
Mát. 12,1.,
Mát. 12,5.
- Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
- És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett õ és a kik vele voltak?
1 Sám. 21,6.
- Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
3 Móz. 24,5.,
3 Móz. 24,9.
- És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.
Mát. 12,8.
- Lõn pedig más szombaton is, hogy õ a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.
Mát. 12,9.,
Mát. 12,13.,
Márk. 3,1.,
Márk. 3,3.
- Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének õ utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
- Õ pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kellj fel és állj elõ! És felkelvén, elõálla.
- Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tõletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
- És körültekinte mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lõn, mint a másik.
- Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
- És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
- És mikor megvirrada, elõszólítá az õ tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettõt, a kiket apostoloknak is neveze:
Mát. 10,1.,
Mát. 10,4.,
Márk. 3,13.,
Márk. 3,19.
- Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
- Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
- Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;
- És alámenvén õ velök, megálla a síkságon, és az õ tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyíttassanak betegségeikbõl.
- És a kik tisztátalan lelkektõl gyötrettek, meggyógyulának.
- És az egész sokaság igyekezik vala õt illetni: mert erõ származék belõle, és mindeneket meggyógyíta.
Márk. 5,25.,
Márk. 5,27.,
Márk. 5,30.
- Õ pedig felemelvén szemeit az õ tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
Mát. 5,3.
- Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: + mert nevetni fogtok.
Ésa. 55,12.,
Ésa. 65,13.,
Ésa. 61,3.
- Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
1 Pét. 2,19.,
Mát. 5,11.
- Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bõséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az õ atyáik.
- De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
Jak. 5,1.,
Jak. 5,2.
- Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
Ésa. 65,13.,
Ésa. 65,14.
- Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felõletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az õ atyáik.
- De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,
2 Móz. 23,4.,
2 Móz. 23,5.,
Mát. 5,44.
- Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok + azokért, a kik titeket háborgatnak.
Róm. 12,14.,
Róm. 12,17.,
Csel. 7,60.
- A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsõ ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
Mát. 5,39.
- Mindennek pedig, a ki tõled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
5 Móz. 15,7.,
5 Móz. 15,10.
- És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
Mát. 7,12.
- Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik õket szeretik.
Mát. 5,46.,
Mát. 5,47.
- És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.
- És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktõl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
5 Móz. 15,7.,
5 Móz. 15,8.
- Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert õ jóltévõ a háládatlanokkal és gonoszokkal.
Mát. 5,44.,
Mát. 5,45.
- Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
Eféz. 5,1.,
Eféz. 5,2.
- Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
Mát. 7,1.,
Mát. 7,2.
- Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
- Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
Mát. 15,14.,
Ésa. 42,19.,
Ésa. 42,20.
- Nem feljebb való a tanítvány az õ mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
Mát. 10,24.
- Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
Mát. 7,3.
- Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl, holott te a te szemedben lévõ gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki elõször a gerendát a te szemedbõl és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
- Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
Mát. 7,16.,
Mát. 7,17.
- Mert minden fa az õ tulajdon gyümölcsérõl ismertetik meg; mert a tövisrõl nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szõlõt.
- A jó ember az õ szívének jó kincsébõl hoz elõ jót; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt: mert a szívnek teljességébõl szól az õ szája.
Mát. 12,35.
- Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek a miket mondok?
Mát. 7,21.,
Mát. 7,23.
- Valaki én hozzám jõ és hallgatja az beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
Mát. 7,24.,
Mát. 7,27.
- Hasonló valamely házépítõ emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kõsziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kõsziklán épült.
- A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.