A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

  1. Lõn pedig a húsvét szombatját követõ második szombaton, hogy a vetések között méne által és az õ tanítványai + gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
    5 Móz. 23,25., Mát. 12,1., Mát. 12,5.
  2. Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
  3. És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett õ és a kik vele voltak?
    1 Sám. 21,6.
  4. Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
    3 Móz. 24,5., 3 Móz. 24,9.
  5. És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.
    Mát. 12,8.
  6. Lõn pedig más szombaton is, hogy õ a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.
    Mát. 12,9., Mát. 12,13., Márk. 3,1., Márk. 3,3.
  7. Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének õ utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
  8. Õ pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kellj fel és állj elõ! És felkelvén, elõálla.
  9. Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tõletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
  10. És körültekinte mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lõn, mint a másik.
  11. Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
  12. És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
  13. És mikor megvirrada, elõszólítá az õ tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettõt, a kiket apostoloknak is neveze:
    Mát. 10,1., Mát. 10,4., Márk. 3,13., Márk. 3,19.
  14. Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
  15. Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
  16. Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;
  17. És alámenvén õ velök, megálla a síkságon, és az õ tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyíttassanak betegségeikbõl.
  18. És a kik tisztátalan lelkektõl gyötrettek, meggyógyulának.
  19. És az egész sokaság igyekezik vala õt illetni: mert erõ származék belõle, és mindeneket meggyógyíta.
    Márk. 5,25., Márk. 5,27., Márk. 5,30.
  20. Õ pedig felemelvén szemeit az õ tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
    Mát. 5,3.
  21. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: + mert nevetni fogtok.
    Ésa. 55,12., Ésa. 65,13., Ésa. 61,3.
  22. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
    1 Pét. 2,19., Mát. 5,11.
  23. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bõséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az õ atyáik.
  24. De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
    Jak. 5,1., Jak. 5,2.
  25. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
    Ésa. 65,13., Ésa. 65,14.
  26. Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felõletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az õ atyáik.
  27. De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,
    2 Móz. 23,4., 2 Móz. 23,5., Mát. 5,44.
  28. Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok + azokért, a kik titeket háborgatnak.
    Róm. 12,14., Róm. 12,17., Csel. 7,60.
  29. A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsõ ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
    Mát. 5,39.
  30. Mindennek pedig, a ki tõled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
    5 Móz. 15,7., 5 Móz. 15,10.
  31. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
    Mát. 7,12.
  32. Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik õket szeretik.
    Mát. 5,46., Mát. 5,47.
  33. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.
  34. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktõl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
    5 Móz. 15,7., 5 Móz. 15,8.
  35. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert õ jóltévõ a háládatlanokkal és gonoszokkal.
    Mát. 5,44., Mát. 5,45.
  36. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
    Eféz. 5,1., Eféz. 5,2.
  37. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
    Mát. 7,1., Mát. 7,2.
  38. Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
  39. Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
    Mát. 15,14., Ésa. 42,19., Ésa. 42,20.
  40. Nem feljebb való a tanítvány az õ mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
    Mát. 10,24.
  41. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
    Mát. 7,3.
  42. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl, holott te a te szemedben lévõ gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki elõször a gerendát a te szemedbõl és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
  43. Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
    Mát. 7,16., Mát. 7,17.
  44. Mert minden fa az õ tulajdon gyümölcsérõl ismertetik meg; mert a tövisrõl nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szõlõt.
  45. A jó ember az õ szívének jó kincsébõl hoz elõ jót; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt: mert a szívnek teljességébõl szól az õ szája.
    Mát. 12,35.
  46. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek a miket mondok?
    Mát. 7,21., Mát. 7,23.
  47. Valaki én hozzám jõ és hallgatja az beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
    Mát. 7,24., Mát. 7,27.
  48. Hasonló valamely házépítõ emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kõsziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kõsziklán épült.
  49. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.