34. Fejezet: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
2. Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta őket.
   5 Móz. 32,22.
3. Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.
   Ésa. 14,19.
4. Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb.
   Ésa. 10,22., Zsolt. 104,2., Zsolt. 102,27., Jóel. 2,30., 2 Pét. 3,12., Ésa. 13,10., Mát. 24,29.
5. Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.
   Malak. 1,2., Malak. 1,3., 5 Móz. 32,42.
6. Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
   Jer. 46,10., Jer. 50,27., Jer. 51,40., Ezék. 39,17., Ezék. 39,19., Jel. 19,17., Jel. 19,18.
7. Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.
8. Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.
   Abd. 1,10., Abd. 1,14.
9. És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká.
   Jer. 49,18.
10. Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
    Sof. 2,14.
11. És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.
12. Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.
13. És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara.
    Ésa. 13,21., Ésa. 13,22.
14. És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.
15. Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!
16. Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!
    Ésa. 41,26.
17. Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban.
    Malak. 1,3., Malak. 1,4.