36. Fejezet: JÓB KÖNYVE
- És folytatá Elihu, és monda:
- Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
- Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
- Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
- Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
- Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
- Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
Zsolt. 33,18.,
Zsolt. 113,7.,
Zsolt. 113,8.
- És ha békóba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
- Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
- Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
- Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
- Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
- De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
- Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
Jób. 15,32.,
Zsolt. 55,24.
- A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
- Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva.
Jób. 29,6.,
Zsolt. 23,5.
- De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
- Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
Zsolt. 49,9.
- Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
- Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
- Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
- Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
Zsolt. 25,9.
- Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
- Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
- Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
- Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
- Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
- A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
- De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
- Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
- Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
Jób. 36,27.,
Jób. 36,28.
- Kezeit elborítja a villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
Jak. 5,17.,
Jak. 5,18.
- Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
Zsolt. 104,14.,
Zsolt. 104,28.
- Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.