10. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Zsolt. 13,2.
- A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Zsolt. 7,16.,
Jób. 18,7.
- Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
5 Móz. 29,19.,
5 Móz. 29,20.
- A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
Zsolt. 14,1.
- Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
- Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
Jel. 18,7.,
Jel. 18,8.
- Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Róm. 3,13.,
Róm. 3,17.
- Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
- Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Zsolt. 37,32.,
Zsolt. 9,19.
- Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
- Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Zsolt. 94,7.
- Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
- Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
- Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja + magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Zsolt. 94,9.,
Zsolt. 94,10.,
Zsolt. 68,6.
- Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Jób. 38,15.,
Zsolt. 104,35.
- Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek + az ő földjéről.
Zsolt. 146,10.,
3 Móz. 25,23.
- A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
Zsolt. 65,3.
- Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.