22. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
2. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
   Mát. 27,46., Márk. 15,34.
3. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
   Jób. 19,7.
4. Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
   1 Kir. 9,3.
5. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
   Zsolt. 107,6.
7. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
   Ésa. 53,2., Ésa. 53,3., Mát. 27,39., Mát. 27,40., Mát. 27,43.
8. A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
   Zsolt. 109,24., Zsolt. 109,25.
9. Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
   Zsolt. 42,4.
10. Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
    Zsolt. 71,6.
11. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
    Zsolt. 31,15., Ésa. 49,1.
12. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
13. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
    Józs. 17,5., Ámós. 4,4.
14. Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
    Mát. 27,22.
15. Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
    Zsolt. 40,13.
16. Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
    Zsolt. 32,4., Zsolt. 102,4., Zsolt. 102,6.
17. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
    Ján. 19,18., Jel. 1,7.
18. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
    Zsolt. 22,8., Zsolt. 22,9.
19. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
    Ján. 19,23., Ján. 19,24.
20. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
21. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
    Zsolt. 22,17., Zsolt. 40,14.
22. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
    Zsolt. 58,7.
23. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
    Zsolt. 116,12., Zsolt. 116,14., Zsid. 2,11., Zsid. 2,12.
24. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
    Zsolt. 32,1., Zsolt. 139,19., Zsolt. 139,20.
25. Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
    Zsolt. 9,13., Zsolt. 40,18.
26. Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
    Zsolt. 56,13., Zsolt. 56,14.
27. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
    Zsolt. 22,25., Ésa. 65,13.
28. Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
    Zsolt. 72,11., Malak. 1,11.
29. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
    Zsolt. 24,1., Zsolt. 24,2.
30. Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
31. Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
    Zsolt. 110,2., Zsolt. 110,3.
32. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, + hogy ezt cselekedte!
    Zsolt. 69,37., Zsolt. 102,29., Zsolt. 52,11.