58. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
2. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
   Zsolt. 82,2., Zsolt. 82,3.
3. Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
4. Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.
5. Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
6. A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.
7. Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
   Zsolt. 10,9., Zsolt. 22,22.
8. Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
   Jób. 24,18., Jób. 24,19.
9. Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
10. Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
11. Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.
    Zsolt. 32,11., Zsolt. 49,15., Zsolt. 49,16.
12. És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!
    Róm. 2,6., Róm. 2,11.