32. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
   Róm. 2,6., Róm. 2,7.
2. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
   Jel. 14,1., Jel. 14,5.
3. Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
   Zsolt. 31,11.
4. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
5. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem + fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.
   Zsolt. 51,6., Jób. 31,33., Péld. 28,13., 1 Ján. 1,9.
6. Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.
   Ésa. 49,8.
7. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás + örömével! Szela.
   Zsolt. 9,10., Zsolt. 18,1.
8. Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
   Zsolt. 25,12.
9. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.
   Zsolt. 49,21., Ésa. 1,3., Préd. 3,19.
10. Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik + az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
    Péld. 13,21., Ésa. 40,31.
11. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!
    Zsolt. 33,1., Zsolt. 33,5., Luk. 1,46., Luk. 1,49.