108. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Ének. Dávid zsoltára.
2. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
   Zsolt. 57,8., Zsolt. 57,9.
3. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4. Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
   Zsolt. 18,50., Zsolt. 18,51.
5. Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
   Zsolt. 36,6., Zsolt. 57,10., Zsolt. 57,12.
6. Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
7. Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
   Zsolt. 18,18.
8. Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
   Zsolt. 110,2., Zsolt. 60,8., Zsolt. 60,14.
9. Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
   1 Móz. 49,8., 1 Móz. 49,10.
10. Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
    4 Móz. 24,17., 4 Móz. 24,18., 2 Sám. 8,2.
11. Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
    1 Krón. 18,13.
12. Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
    Zsolt. 18,30.
13. Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
    Zsolt. 108,5., 1 Sám. 31,1., 1 Sám. 31,6.
14. Istennel hatalmasan cselekszünk, és + ő megtapodja ellenségeinket.
    2 Sám. 10,12., 2 Sám. 10,13., Zsolt. 60,11., Zsolt. 60,12.