110. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
   Mát. 22,44., Márk. 12,36., Luk. 20,42., Csel. 2,34., Csel. 2,35., Zsid. 1,13.
2. A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3. A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4. Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
   Zsid. 5,6., Zsid. 6,20., Zsid. 7,17.
5. Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
   Zsolt. 2,9., Zsolt. 2,12.
6. Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
   Jel. 14,14., Jel. 16,14., Jel. 20,8.
7. Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
   Fil. 2,9., Zsid. 1,3., Zsid. 1,10., Zsid. 1,12.