130. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
   Zsolt. 88,6., Zsolt. 88,8.
2. Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
3. Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda + maradhat meg?!
   Zsolt. 25,11., Jób. 14,16., Jób. 14,18.
4. Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
   Zsolt. 32,5., Zsolt. 103,2., Zsolt. 103,3.
5. Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
6. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
7. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
   Zsolt. 130,4.
8. Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.
   Ésa. 4,3.