103. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
   2 Sám. 23,1.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
   Zsolt. 18,1., Zsolt. 18,51.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
   Zsolt. 32,5., 2 Sám. 12,13.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
   Zsolt. 86,13.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
   Ésa. 40,31.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
   Zsolt. 146,7., Róm. 2,6., Róm. 2,11.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
   Zsolt. 147,19., Zsolt. 147,20.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
   2 Móz. 34,6.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
   Jer. 3,12., Jer. 3,15.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
    Siral. 3,22.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
    Malak. 3,17.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
    1 Móz. 2,7.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
    Zsolt. 84,12., Zsolt. 84,13., Luk. 1,50.
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
    1 Kir. 9,4., 1 Kir. 9,9.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
    Zsolt. 68,34.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
    Zsid. 1,14.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!