147. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
   Zsolt. 33,1., Zsolt. 92,2.
2. Az építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
   Zsolt. 34,19., Ésa. 61,1.
4. Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
   Ésa. 40,26.
5. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6. Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
   Zsolt. 146,9.
7. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8. A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
   Csel. 14,17.
9. A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
   Mát. 6,26., Jób. 39,3.
10. Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
    Péld. 21,31., 1 Sám. 17,47.
11. Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
    Zsolt. 33,18.
12. Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13. Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
    5 Móz. 32,13., 5 Móz. 32,14.
15. Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16. Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
    Jób. 37,5.
17. Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
    Jób. 37,9.
18. Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19. Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
    5 Móz. 4,7., 5 Móz. 4,8., Zsolt. 78,5.
20. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
    Eféz. 2,12.