Pál apostol második levele a korintusiakhoz
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
- Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk,
szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden
szennyét s tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében.
- Bensőséges kapcsolat a korintusi egyházzal.
Értsetek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre
nem tettünk, senkit rá nem szedtünk.
- Nem rosszallásképpen
mondom, hiszen az előbb megmondtam, hogy
életre-halálra szívünkben vagytok.
- Nagy a bizalmam bennetek és
szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, s minden
bajom közt is túlárad bennem az öröm.
- Mikor ugyanis Makedóniába érkeztünk, nem volt
nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatás ért: kívül
harcok, belül félelem.
- Ám Isten, a letörtek vigasztalója,
minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével.
- De nemcsak
megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyben
köztetek része volt. Elbeszélte ugyanis nekünk
vágyódástokat, aggódástokat s értem való buzgólkodástokat,
úgyhogy még jobban megörültem.
- Ha levelemmel meg is szomorítottalak titeket, nem
bánom. De ha bántam volna is - mivel látom, hogy az a
levél, rövid időre ugyan, de megszomorított titeket -,
- most mégis örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok,
hanem hogy a szomorúság megtéréstekre vezetett. Istennek
tetsző módon szomorodtatok meg, s miattunk semmiben
sem szenvedtetek kárt.
- Az Istennek tetsző szomorúság
ugyanis üdvösségre vezető megtérést hoz, amelyet senki
sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz.
- Lám ebből a ti Istennek tetsző szomorúságtokból mekkora
buzgalom fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem,
vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése.
Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok.
- Ha tehát
írtam is nektek, nem a sértő s nem a sértett miatt tettem,
hanem, hogy kinyilvánuljon értünk való buzgalmatok
Isten előtt.
- Ezért vigasztalódtunk meg.
De vigasztalódásunk során még nagyobb örömet
szerzett Titusz öröme, mert lelkét mindnyájan földerítettétek.
- Ha előtte dicsekedve beszéltem rólatok, nem vallottam
szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz
híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak
bizonyult.
- Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert
emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, amellyel
félve-rettegve fogadtátok.
- Örülök tehát, hogy minden
tekintetben bízhatom bennetek.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
2-16. Pál örül a jó híreknek, melyeket Titusz hozott Korintusból. Első levelének megvolt a hatása. Ha erélyes intéseivel fájdalmat okozott is a híveknek, végeredményben javukra vált a szigorúsága.