Pál apostol második levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

    Gyűjtés a jeruzsálemi hívők számára

  1. Gyűjtés Makedóniában. Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Makedónia egyházait.
  2. A bajok és a súlyos megpróbáltatások ellenére is, túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt.
  3. Tanúskodhatom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak.
  4. Kérve kérték tűlünk azt a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében.
  5. Minden reményünket fölülmúlva, előbb az Úrnak adták magukat, aztán Isten akaratából nekünk.
  6. A korintusi gyűjtés. Ezért arra kértük Tituszt, hogy, amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét.
  7. Amint mindenben kitűntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban s az irántunk érzett szeretetben, tűnjetek ki a jótékonyságban is.
  8. Nem parancsképpen mondom ezt, hanem, hogy mások buzgósága által próbára tegyem szeretetetek őszinteségét.
  9. Hiszen ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Ő, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.
  10. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert hasznotokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem magatokévá is tettétek az ügyet.
  11. Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat, tehetségtekhez mérten, tettben valósuljon meg.
  12. Ha tehát készséges az akarat, jótékonysága attól függ, amije van, nem attól, amije nincs.
  13. Nem úgy, hogy mások megszabaduljanak nyomorúságuktól, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint.
  14. Most az ő szükségletüket a ti bőségtek fedezi, hogy majd az ő bőségük a ti szükségteket szolgálja, s meglegyen az egyenlőség.
  15. Az Írás is azt mondja: "Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött."
  16. Titusznak és társainak ajánlása. Hála legyen Istennek, aki Titusz szívébe ugyanezt a buzgóságot öntötte irántatok,
  17. mert elfogadta a fölszólítást, sőt, mivel buzgalma még nagyobb volt, önszántából utazott el hozzátok.
  18. Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek.
  19. De nemcsak dicsérik, hanem kísérőnkül is rendelték az egyházak a jótékonyság művében, amelyet az Úr dicsőségére, saját akaratunkból vállaltunk.
  20. El akarjuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva.
  21. Gondunk van ugyanis a becsületre, nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is.
  22. Velük küldtük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való nagy bizalmában még sokkal buzgóbb.
  23. Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége.
  24. Mutassátok meg irántuk érzett szereteteteket s bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem helytálló.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

1-15. Missziós útjain az Apostol adományokat gyűjtött a jeruzsálemi egyház szegényei számára (Gal. 2,10.). Korintusban is megindította gyűjtést (1Kor. 16,1-4.). Most Tituszt bízza meg a gyűjtés befejezésével. Macedónia egyházai példát adtak az áldozatkészségre. A jótékonyság igazi példaképe azonban maga Krisztus, aki vállalta földi szegénységet, hogy az üdvösség kegyelmével gazdagítsa híveit.

15. Kiv. 16,18.

18. Ez a testvér valószínűleg szent Lukács evangélista.