Pál apostol második levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Föltettem magamban, hogy nem szomorúságotokra megyek ismét hozzátok,
  2. mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki derít föl engem? Csak nem az, akit én szomorítottam meg?
  3. Ezt is azért intéztem el levélben, hogy amikor odaérek, ne szomorítsanak azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm valamennyietek öröme.
  4. Sűrű könnyek közt, szívem nagy szorongásával és aggodalmával írtam nektek, nem azért, hogy megszomorítsalak, hanem hogy lássátok, mennyire szeretlek különösen titeket.
  5. Megbocsátó szeretete. Ha valaki megszomorított, nem annyira engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat.
  6. Elég az ilyennek az a büntetés, amellyel a többség sújtotta.
  7. Inkább bocsássatok meg neki és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos szomorúságtól kétségbe ne essék.
  8. Ezért arra kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
  9. Azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket és lássam, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben?
  10. Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit megbocsátanom.
  11. Nem akarjuk ugyanis, hogy megejtsen minket a sátán, hiszen szándékai nem ismeretlenek.
  12. Apostoli szelleme. Mikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, bár a kapu nyitva állt előttem az Úrban,
  13. lelkemnek mégsem volt nyugta, mert nem találkoztam Titusz testvéremmel. Búcsút vettem tehát tőlük és átkeltem Makedóniába.
  14. De hála legyen Istennek! Ő Krisztus (Jézusban) mindenkor győzelemre segít minket és ismeretének illatát mindenütt elterjeszti általunk.
  15. Mi ugyanis Krisztus jó illata vagyunk Istennek azok közt, akik üdvözülnek, s azok közt is, akik elkárhoznak.
  16. Ezeknek halált jelentő hullaszag, azoknak meg az élet éltető illata.
  17. Ki a rátermett erre? Mi nem tartozunk azok közé, akik nyerészkednek Isten igéjén, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten színe előtt Krisztusban.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

3. Az itt említett levelet valószínűleg az 1 Kor. levél után írta az Apostol, és valamely személyes megbántás miatt panaszkodott benne. A levél nem maradt fönn.

12-14. Szent Pál jó eredményt ígérő missziós munkáját Troászban félbeszakította, hogy Titusszal találkozzék. Nyugtalanságának oka nem Titusz távolléte volt, hanem a korintusi egyház állapota miatt érzett aggodalma. Macedóniában találkozott Titusszal (2Kor. 7,5-6.), aki jó híreket hozott Korintusból. Itt hálát ad érte Istennek.