Pál apostol második levele a korintusiakhoz
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
Bevezetés
- Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten akaratából Jézus
Krisztus apostola és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának és
egész Achájában minden szentnek.
- Kegyelem és békesség nektek, Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus
Krisztustól.
- Hálaadás a vigasztaló Istennek. Áldott legyen az Isten, Urunk
Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene.
- Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is
megvigasztalhassuk azokat, akik szomorkodnak, azzal a vigasztalással,
amellyel Isten vigasztal meg minket.
- Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bőven árad
ránk Krisztus által a vigasztalás is.
- Ha szenvedünk, a ti vigasztalástokra és üdvösségtekre szolgál, ha
vigasztalódunk, az is a ti vigasztalástokra van. Ez azoknak a
szenvedéseknek türelmes elviselésére ad erőt, amiket mi is
elszenvedünk.
- Ezért erős a veletek kapcsolatos reményünk, mert tudjuk, hogy nemcsak
a szenvedésben vagytok társaink, hanem a vigasztalásban is.
- Nem szeretném testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről,
amely Ázsiában ért, és mód felett, szinte erőnkön felül ránk
nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk.
- Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban
bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat.
- Ő mentett ki a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog
menteni. Belé vetjük reményünket, hogy ezentúl is megment,
- különösen ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott
imádságtokkal. Akkor a nekünk jutott kegyelemért sokan adnak majd
hálát értünk.
Az apostol önvédelme
Védekezés a gyanúsításokkal szemben
- Lelkiismeretének tisztasága. A mi dicsekvésünk lelkiismeretünk
tanúsága, hogy Istennek tetsző szentséggel és őszinteséggel, s nem
testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével éltünk a világban,
kiváltképpen köztetek.
- Nem írunk ugyanis egyebet, mint amit olvastatok és megértettetek.
- Remélem, hogy mindvégig meg is értitek, amint részben már meg is
értettetek engem: Urunk Jézus (Krisztus) napján mi a ti büszkeségtek,
s ti a miénk vagytok.
- Ezzel a bizalommal készültem a minap hozzátok, hogy másodszor is
részesüljek a kegyelemben.
- Tőletek aztán át akartam menni Makedóniába, s Makedóniából ismét
vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába.
- Talán könnyelmű voltam, hogy ilyesmit terveztem? Vagy amit tervezek,
csupa szeszélyből tervezem s nálam az igen és a nem mindegy?
- Isten a tanúnk, hogy hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az igen
és a nem.
- Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi -én, Szilvánusz meg
Timóteus- hirdettünk köztetek, nem volt majd igen, majd nem, hanem az
igen vált valóra benne.
- Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik fel általa
az ajkunkon az amen Isten dicsőségére.
- Aki pedig minket veletek együtt megerősít és felken Krisztusban: Isten
az.
- Ő az, aki pecsétjével megjelölt minket és mint foglalót szívünkbe
árasztotta a Lelket.
- Szerető kímélete. Istent hívom tanúságul magam mellett: csak
irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba.
- Hiszen nem hiteteken keresztül akarunk uralkodni rajtatok, inkább
örömötöknek szeretnénk munkatársai lenni. Ti ugyanis a hitben
szilárdan álltok.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13.
3-7. Szent Pál apostoli életének szenvedései és megpróbáltatásai közt állandóan tapasztalta az isteni vigasztalás erőt adó támogatását. Szenvedésének és vigasztalódásának példája és kegyelemközvetítő ereje a híveket is megerősíti, ha szenvedniük kell.
8. Ázsia abban az időben a római birodalomnak Efezusra és környékére kiterjedő tartománya volt a mai Kisázsiában.
12-14. Az Apostol ellenfeleivel szemben kijelenti, hogy változatlanul kitart eredeti tanítása mellett.
22. Isten a keresztség szentségében jelöl meg pecsétjével, vagyis veszi tulajdonába az embert. Ekkor részesülünk a megszentelő kegyelem ajándékában is, amely mintegy foglalója a többi kegyelmeknek és az örök boldogságnak (lásd Ef. 1,13. jegyzet).