Pál apostol második levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Rendkívüli kegyelmei. Ha dicsekedni kell, bár semmit sem ér, rátérek a látomásokra s az Úr kinyilatkoztatásaira.
  2. Tudok egy Krisztusban élő emberről, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója - elragadtatott a harmadik égig.
  3. És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója -
  4. elragadtatott a paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat.
  5. Az ilyesmivel dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem.
  6. Pedig ha akarnék is dicsekedni, nem volnék oktalan, hiszen igazat mondanék. Ám óvakodom attól, hogy valaki többre becsüljön annál, amit rajtam lát vagy tőlem hall.
  7. De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson s el ne bízzam magamat.
  8. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte:
  9. "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen." Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem.
  10. Azért telik kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongatott helyzetben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
  11. Áldozatkészsége a korintusiakért. Oktalanná lettem, ti kényszerítettetek rá. Hiszen a ti dolgotok lett volna, hogy engem ajánljatok, mert semmivel sem maradok el a "fő-fő apostolok" mögött, bár semmi sem vagyok.
  12. Apostoli küldetésem bizonyítékait nagy türelemmel mutattam be előttetek jelekkel és csodás erőmegnyilvánulásokkal.
  13. Mi az, amiből a többi egyháznál kevesebb jutott nektek, hacsak nem az, hogy nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az "igazságtalanságot"!
  14. Nézzétek, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tieteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek kincset a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
  15. Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen föláldozom lelketekért. Ha tehát ennyire szeretlek titeket, kevesebb viszontszeretetet találjak nálatok?
  16. Ám legyen: "Nem terheltelek titeket, de mivel furfangos vagyok, csellel hálóztalak be."
  17. Vajon a hozzátok küldöttek közül melyikkel csaltalak meg titeket?
  18. Legutóbb Tituszt kértem föl, és elküldtem vele azt a testvért. Vajon Titusz csalt meg? Nem munkálkodtunk-e teljes egyetértésben? Nem jártunk-e egy nyomon?
  19. Már régóta azt hiszitek, hogy mentegetőzünk előttetek, pedig Isten előtt Krisztusban beszélünk. Minden a ti épüléstekre szolgáljon, szeretteim.
  20. Attól tartok ugyanis, hogy amikor odaérkezem, nem olyannak talállak titeket, amilyennek szeretnélek; ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne volna köztetek civódás, irigykedés, harag, egyenetlenkedés, rágalmazás, árulkodás, gőgösködés, pártoskodás,
  21. hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és siratnom ne kelljen azokat, akik vétkeztek, de nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.


1-10. Szent Pál az isteni kinyilatkoztatások közül itt csak egyet említ: misztikus elragadtatását, amelyet nem tud emberi szavakkal elmondani. Önmagáról harmadik személyben beszél (1-6). A kegyelmekkel szemben feltárja súlyos szenvedéseit is, amelyekkel Isten a kevélység szellemétől akarja megóvni (7-10). A szövegben említett tövis nem a tisztátalan kísértés, hanem valami testi betegség, amint a görög szentatyák és a Szentírás-magyarázók általában értelmezik.

16-18. Az Apostol tiltakozik a gyanúsítás ellen, hogy munkatársai útján vezette félre a korintusiakat.