Pál apostol második levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Az apostol dicsekvésének alapja. Bárcsak eltűrnétek részemről némi oktalanságot! De hiszen el is tűrtök engem.
  2. Én Isten féltékenységével aggódom értetek: hiszen eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek Krisztushoz.
  3. Félek azonban, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a ti értelmeteket is megronthatja és elfordíthatja a Krisztus iránt való őszinte odaadástól.
  4. Ha ugyanis valaki föllépne és más Jézust hirdetne, mint, akit mi hirdettünk, vagy ha más lélekben részesülnétek, mint amiben részesültetek, vagy más evangéliumban, mint amit elfogadtatok: szívesen vennétek.
  5. Pedig azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok kisebb a "fő-fő apostoloknál".
  6. Ha a beszédben fogyatékos vagyok is, a tudásban nem. Ezt egyébként minden tekintetben részletesen megismertétek.
  7. Önzetlensége. Vagy talán hibáztam azzal, amikor megaláztam magamat, hogy fölmagasztaljalak titeket, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek?
  8. Más egyházakat fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak.
  9. Amikor pedig nálatok voltam és szükséget szenvedtem, nem voltam senkinek terhére. Amiben ugyanis hiányt szenvedtem, azt a Makedóniából érkezett testvérek pótolták. Minden tekintetben ügyeltem tehát arra, hogy terhetekre ne legyek, és a jövőben is ügyelek.
  10. Krisztus igaza áll mellettem: ezen a dicsőségen Achája tájain sem eshetik csorba!
  11. Ugyan miért? Azért mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
  12. De amit most teszek, a jövőben is megteszem, hogy alkalmat ne adjak azoknak, akik alkalmat keresnek arra, hogy dicsekvésükkel olyanoknak tűnjenek föl, mint mi.
  13. Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak.
  14. Nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.
  15. Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük méltó lesz tetteikhez.
  16. Oktalan öndicsérete. Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé.
  17. Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem oktalanul, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem.
  18. Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem.
  19. Hiszen örömest eltűritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok.
  20. Eltűritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver.
  21. Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk. De ha valaki dicsekedni mer - oktalanul mondom -, merek én is.


  22. Zsidók ők? Én is az vagyok.
    Izraeliták? Én is.
    Ábrahám ivadékai? Én is.
  23. Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább.
    Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek,
    módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam halálveszélyben.


  24. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,
  25. háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek,
    háromszor szenvedtem hajótörést.
    Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam.
  26. Sokat voltam vándorúton,
    veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt,
    veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között.
    Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán,
    veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között.
  27. Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam,
    éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem,
    fagyoskodtam és ruhátlan voltam.
  28. Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom:
    az összes egyház gondja rám nehezedik.
  29. Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék?
    Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?


  30. Ha dicsekednem kell, gyöngeségemmel dicsekszem.
  31. Isten, Urunk Jézus (Krisztusnak) atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom.
  32. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon,
  33. de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezéből.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

1-6. Az ószövetségi Szentírás gyakran hasonlítja Isten szeretetét választott népe iránt a jegyesi szeretethez. Az Apostol ebben az értelemben mondja híveit, az Újszövetség választott népét, Krisztus jegyesének. Aggódik értük, hogy a "zsidózó" hamis tanítók félre ne vezessék őket.

5. A fő-fő apostolok: szent Pál így nevezi gúnyosan a korintusi tévtanítókat.

7-15. Az Apostol önérzetesen állítja, hogy Korintusban nem fogadott el alamizsnát, hanem keze munkájával (ApCsel. 18,3.) és a macedóniai keresztények adományaival tartotta fenn magát (Fil. 4,15.). Ellenfeleivel, az álapostolokkal szemben dicsőségnek tartja ezt.

16-33. Az öndicséret ugyan oktalanság, de ha a korintusiak szívesen hallgatják az álapostolok dicsekvéseit, Pál is megengedheti magának, hogy szembeállítsa velük saját kiváltságait, apostoli munkáját, áldozatkészségét és testi-lelki szenvedéseit.

32-33. Lásd ApCsel. 9,24-25.