PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

Ekezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tõletek?
2 Kor. 5,12.
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
1 Kor. 9,2., 1 Kor. 9,3.
A kik felõl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem kõtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
Jer. 31,33.
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
Ján. 14,6.
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; + ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:
2 Kor. 2,16., Ján. 15,15., Csel. 16,14.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, + a lélek pedig megelevenít.
Jer. 31,31., 5 Móz. 27,26., Róm. 8,2., Ján. 6,63.
Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes + orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt:
2 Móz. 24,12., 2 Móz. 34,30., 2 Móz. 34,33.
Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata?
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata?
Róm. 1,17., Róm. 3,21.
Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt.
Kol. 2,17.
Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad.
Zsid. 12,18.
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
2 Kor. 3,4., Eféz. 6,19.
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
2 Móz. 34,33., 2 Móz. 34,35.
De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, + mivelhogy a Krisztusban tûnik el;
Ésa. 6,10., 2 Kor. 3,13.
Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre.
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
Róm. 11,23., Róm. 11,25., Róm. 11,26.
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
2 Kor. 3,6., Ján. 4,24.
Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.
1 Kor. 13,12.