A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
- És nagy sokaság követé õt, mivelhogy látják vala az õ csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
- Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
- Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
2 Móz. 12,18.,
3 Móz. 23,5.,
4 Móz. 28,16.,
5 Móz. 16,1.
- Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jõ hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
Mát. 14,15.,
Márk. 6,35.,
Luk. 9,12.
- Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye õt; mert õ maga tudta, mit akar vala cselekedni.
- Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
- Monda néki egy az õ tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
- Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
2 Kir. 4,43.
- Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fû vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
- Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
- A mint pedig betelének, monda az õ tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
- Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbõl való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evõk után.
- Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tõn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendõ vala a világra.
Ján. 4,19.,
Ján. 7,40.,
Luk. 7,16.
- Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jõni akarnak és õt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
- Mikor pedig estveledék, lemenének az õ tanítványai a tengerhez,
- És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
- És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
- Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
- Õ pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
- Be akarák azért õt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
- Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az õ tanítványaival a hajóba, hanem csak az õ tanítványai mentek el,
- De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
- Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának õk is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
- És megtalálván õt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
- Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekbõl, és jóllaktatok.
- Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert õt az Atya pecsételte el, + az Isten.
Ján. 6,40.,
Ján. 6,54.,
Ján. 4,14.,
Ján. 5,37.,
Ján. 8,18.,
Mát. 3,17.,
Mát. 17,5.,
Márk. 1,11.,
Márk. 9,7.,
Luk. 3,22.,
Luk. 9,35.,
2 Pét. 1,17.
- Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
- Felele Jázus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit õ küldött.
1 Ján. 3,23.
- Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit mûvelsz?
Mát. 12,38.,
Mát. 16,1.,
Márk. 8,11.,
Luk. 11,29.,
1 Kor. 1,22.
- A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
2 Móz. 16,4.,
2 Móz. 16,15.
- Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
- Mert az az Istennek kenyere, a mely mennybõl száll alá, és életet ád a világnak.
- Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
- Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jõ, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
Ján. 4,14.,
Ján. 7,37.
- De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
- Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem.
- Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak + akaratát, a ki elküldött engem.
Ján. 3,13.,
Ján. 5,30.,
Mát. 26,39.,
Márk. 14,36.,
Luk. 22,42.
- Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
Ján. 10,28.,
Ján. 17,12.,
Ján. 18,9.
- Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
Ján. 6,47.,
Ján. 3,18.,
Ján. 3,36.,
Ján. 5,24.
- Zúgolódának azért a zsidók õ ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá.
- És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennybõl szállottam alá?
Mát. 13,55.,
Márk. 6,3.,
Luk. 4,22.
- Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
- Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
- Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentõl tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jõ.
Ésa. 54,13.,
Jer. 31,33.,
Jer. 31,34.
- Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentõl van, az látta az Atyát.
Ján. 1,18.,
Mát. 11,27.,
Luk. 10,22.
- Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
Ján. 6,40.
- Én vagyok az életnek kenyere.
- A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
Ján. 6,31.
- Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy kiki egyék belõle és meg ne haljon.
- Én vagyok amaz élõ kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
Ján. 3,13.
- Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nekünk a testét, hogy azt együk?
- Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek.
- A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
Ján. 4,14.
- Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
- A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
Ján. 15,5.
- A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
- Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
Ján. 3,13.
- Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
- Sokan azért, a kik hallák ezeket az õ tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja õt?
- Tudván pedig Jézus õ magában, hogy e miatt zúgolódnak az õ tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
- Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
Márk. 16,19.,
Luk. 24,51.,
Csel. 1,9.
- A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
2 Kor. 3,6.
- De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitõl fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, + a ki elárulja õt.
Ján. 2,25.,
Ján. 13,11.
- És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Ján. 6,44.
- Ettõl fogva sokan visszavonulának az õ tanítványai közül és nem járnak vala többé õ vele.
- Monda azért Jézus a tizenkettõnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
- Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
- És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.
Mát. 16,16.,
Márk. 8,29.,
Luk. 9,20.
- Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettõt? és egy közületek ördög.
- Érette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta õt elárulni, noha egy volt a tizenkettõ közül.