PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

Pál, Jézus Krisztusnak apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
1 Kor. 1,1.
Kegyelem néktek és békesség Istentõl a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Róm. 1,7., 1 Kor. 1,3., Eféz. 1,2., Eféz. 1,3.
Áldott az Isten és a mi urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden + vígasztalásnak Istene;
Eféz. 1,3., 1 Pét. 1,3., Róm. 15,5.
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
Kol. 1,24.
Mert a mint bõséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseibõl, + úgy bõséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
Zsolt. 34,20., Zsolt. 94,19.
De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erõs felõletek.
2 Kor. 4,15., 2 Kor. 4,17.
Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
2 Thess. 1,4., 2 Thess. 1,7.
Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felõl, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erõnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felõl is kétségben valánk:
Csel. 19,23.
Sõt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:
Jer. 17,5., Jer. 17,7.
A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
1 Kor. 15,31., 2 Tim. 4,18.
Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
Róm. 15,30.
Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni õszinteséggel + és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
Zsid. 13,18., Mát. 10,16., 1 Kor. 2,4.
Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sõt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
2 Kor. 5,12., Fil. 2,16.
És ezzel a bizodalommal akartam elõbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tõletek elkísértetni Júdeába.
Hát ezt akarva, vajjon könnyelmûen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
De hû az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
1 Kor. 1,9.
Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett õ benne.
Mert Istennek valamennyi igérete õ benne lett igenné és õ benne lett Ámenné az Isten dicsõségére mi általunk.
A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerõsít és + megken minket, az Isten az;
1 Kor. 1,8., 1 Pét. 5,10., 1 Ján. 2,20., 1 Ján. 2,27.
A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
Róm. 8,16., Eféz. 1,14.
Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
Róm. 1,9., Gal. 1,20.
Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai + vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
1 Pét. 5,3., 1 Kor. 3,5., Róm. 11,20.