Segítség Keresés Készítõk

Az Újszövetségi Szentírás

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint
Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint
Az Apostolok Cselekedetei
Pál apostol levele a rómaiakhoz
Pál apostol elsõ levele a korintusiakhoz
Pál apostol második levele a korintusiakhoz
Pál apostol levele a galatákhoz
Pál apostol levele az efezusiakhoz
Pál apostol levele a filippiekhez
Pál apostol levele a kolosszeiekhez
Pál apostol elsõ levele a tesszalonikaiakhoz
Pál apostol második levele a tesszalonikaiakhoz
Pál apostol elsõ levele Timóteushoz
Pál apostol második levele Timóteushoz
Pál apostol levele Tituszhoz
Pál apostol levele Filemonhoz
Pál apostol leleve a zsidókhoz
Jakab apostol levele
Péter apostol elsõ levele
Péter apostol második levele
János apostol elsõ levele
János apostol második levele
János apostol harmadik levele
Júdás apostol levele
János apostol Jelenéseinek Könyve

(A teles szőveg egyben, txt formátumban.)

Az Újszövetségi Szentírás huszonhét, tartalmát és mûfaját tekintve különbözõ irat gyûjteménye. Az iratok keletkezési ideje sem azonos: az elsõt, Pál Tesszalonikaiakhoz írt elsõ levelét Kludiusz császárságának (41-54) utolsó éveiben olvasták címzettjei, az utolsót, a Jelenések Könyvét pedig Domiciánusz kegyetlen uralmának (81-96) vége felé írta János apostol.

Abban azonban megegyeznek ezek az iratok, hogy valamennyi a Szentlélek különleges indítására és isteni vezetésével készült, vagyis sugalmazott írásmû. Ez a huszonhét irat tartalmazza a szent hagyománnyal élõ kapcsolatban Isten újszövetségi kinyilatkoztatását.

Az újszövetség új és örök kegyelmi kapcsolat Isten és az emberiség között, amelyet Jézus Krisztus valósított meg: az õ megváltó életmûvének leírását, vallási és erkölcsi tanítását, illetve annak kifejtését olvassuk az Újszövetségi Szentírásban.

Az Újszövetségi Szentírás elsõ négy könyve nem merõben életrajzi mû, mert sajátos irodalmi mûfajukkal úgy mondják el Jézus Krisztus életét és tanítását, szenvedését és megdicsõülését, mint az ember üdvözítésének isteni örömhírét. A Megváltó történeténél örvendetesebb hírt, evangéliumot nem ismer a világ.

Az ötödik könyv, az Apostolok Cselekedetei szintén ilyen jellegû. Az evangéliumok folytatásaként arról számol be, hogy három évtized apostoli munkája során hogyan bontakozott ki és terjedt el Jézus mûve, az eftház az egész Római Birodalomban.

A bontakozó egyház híveinek akár a zsidóságból, akár a pogányságból tértek meg, hamarosan támadtak hitükkel kapcsolatban új elméleti és gyakorlati kérdéseik. Választ azoktól vártak, akik a Mester müvének és tanításának hiteles tanúi és hirdetõi vltak. Az apostolok, ha élõszóban nem tehették, levélben válaszoltak. Így született kb. fél évszázad folyamán a huszonegy Apostoli levél irdodalma.

Amikor pedig Krisztus híveit a vértanúság útjára kényszerítette a pogány Róma kegyetlensége, az Ószövetség prófétai vigasztalásának példájára, a Jelenések Könyvében a Bárány gyõzelmével erõsítette meg üldözött testvéreit Szent János apostol, a patmoszi látnok. Utolsó látomása, a mennyei Jeruzsálem, nemcsak az Újszövetségi Szentírás végét jelzi, hanem Isten kinyiéatkoztatásának végsõ célját is: a hívõ emberiség örök boldogságát a Szentháromság isteni életközösségében.