Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
- Példabeszéd a magvetőről. Más alkalommal is a tó
partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába
szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó
partján.
Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta
őket.
- "Halljátok csak! - kezdte tanítását. Kiment a
magvető vetni.
- Amint vetett, némely szem az útfélre esett.
Odaszálltak a madarak és fölcsipegették.
- Némely meg
köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt,
mert nem jutott mélyen a földbe.
- Amikor a nap
magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt.
Némely pedig tövisek közé hullott.
- Amint a tövisek
felnőttek, elfojtották és nem hozott termést.
- A többi pedig jó földbe
hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt
százszoros termést hozott.
- Akinek füle van, hallja meg" -
fejezte be szavait.
- A példabeszéd magyarázata. Amikor egyedül maradt,
tanítványai a tizenkettővel együtt megkéndezték, mi a
példabeszéd értelme.
Így válaszolt nekik: "Előttetek
föltárom Isten országának titkát a kívülállóknak azonban
minden csak példabeszédekben szól:
Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek,
hogy meg ne térjenek
és bocsánatot ne nyerjenek."
- Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet?
Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni?
A
magvető az igét veti.
Az útfélre esők azok, akiknek szívébe
hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem
a sátán és kiveszi a szívükből.
- Hasonlítanak ezekhez a köves
talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is
fogadják,
- de az nem ver bennük gyökeret, mert
állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar
eltántorodnak.
- Mások meg, amelyek tövisek közé
hullanak, azok, akik meghallgatják az igét,
- de a világi gondok,
a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva
elfojtják az igét, úgy hogy az meddő marad.
- Végül a jó
földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét,
befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros
termést hoznak."
A példabeszédek célja. Azután így szólt: "Talán azért
gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék,
nem pedig azért, hogy tartóra tegyék?
Semmi sincs elrejtve,
hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem
történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék.
- Akinek
füle van, hallja meg!"
Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok.
Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek
is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok.
Akinek
ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól
még azt is elveszik, amije van."
Példabeszéd a vetés növekedéséről. Így beszélt
tovább: "Úgy van az Isten országával, mint azzal az
emberrel, aki magot vet földjébe.
- Akár alszik, akár virraszt,
s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan.
- A föld magától terem, először
szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban.
- Amikor
beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az
aratás."
- Példabeszéd a mustármagról. Majd ismét így
folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
hasonlattal szemléltessük?
- Olyan az, mint a mustármag. Amikor
elvetik a földbe kisebb minden más vetőmagnál.
- De
miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és
akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak
az ég madarai."
- Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét,
amennyire csak föl tudták fogni.
- Példabeszéd nélkül nem
tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent
megmagyarázott nekik.
- A vihar lecsendesítése. Aznap alkonyatkor így szólt
hozzájuk: "Evezzünk át a túlsó partra."
- Erre azok
otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a
bárkában volt. Több bárka kísérte őket.
- Ekkor hatalmas vihar
támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már
majdnem megtelt.
- De ő a bárka farában egy vánkoson
aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: "Mester, nem
törődöl azzal, hogy elveszünk?"
- Erre fölkelt, parancsolt a
szélnek s rászólt a vízre: "Csöndesedjél, némulj el!" Mire
a szél elállt és nagy csend lett.
- Aztán hozzájuk
fordult: "Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?"
- Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól:
"Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"
1-20: Mt. 13,1-23; Lk. 8,4-15.
2.
Mt. 13,3
11. A kivülállók azok, akik nem tartoznak a tizenkét apostol és a tanítványok testületéhez.
Mt. 13,11
12.
Mt. 13,14
14. A következő magyarázat a magról mondja azt, ami tulajdonképpen a magot befogadó földre, ill. képletesen az Isten igéjének hallgatóira áll.
15. A fogékonyság és jóakarat hiányának következménye és büntetése, hogy nem értik meg a tanítást, s nem térnek meg.
21-25. Lk. 8,16-18.
22. Isten országának titkai arra vannak szánva, hogy nyilvánosságra jussanak (Mt. 10,26; Lk. 12,2).
24. Aki az evangéliumot készségesen hallgatja és másoknak is hírdeti, egyre jobban elmélyül ismeretében: ez a jutalma (Mt. 7,2).
25.
Mt. 13,12
26-29. A példabeszéd értelme az, hogy amint az elvetett mag a fölműves minden további közreműködése nélkül növekszik és érik, úgy fejlődik Isten országa is a benne rejlő isteni erő fokozatos kibontakozásával teljes megvalósulásáig.
30-34: Mt. 13,31-34; Lk. 13,18-19.
Mt. 13,31-33
35-41: Mt. 8,18; Mt.23-27; Lk. 8,22-25.